1.a osztály

 

 

Hátamon a zsákom...
      Népköltés

Hátamon a zsákom,
Zsákomban a mákom,
Mákomban a rákom,
Kirágta a zsákom,
Kihullott a mákom,
Elveszett a rákom.
Aki szánja károm,
Szedje fel a mákom.
 

 

 

 

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

 

 

 

Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda, 
pattogatott kukorica. 

 

 

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik vacogjon, 
fújja körmét, topogjon, 
földig érő kucsmába, 
nyakig érő csizmába, 
burkolózzék bundába, 
bújjon be a dunyhába, 
üljön rá a kályhára, 
mindjárt megmelegszik!

 

 

 

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

(részlet)

Talpra magyar, hí a haza! 
Itt az idő, most vagy soha! 
Rabok legyünk vagy szabadok? 
Ez a kérdés, válasszatok! – 
A magyarok istenére 
Esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk!

 

 

 

Volt egy pici pókocska,
rászaladt a jégre.
Nem volt rajta kis csizma,
fázott szegényke.
Emelgette lábacskáit,
ez is fázik,
az is fázik,
ez is,
az is,
amaz is.
Hazament a kis pókocska,
elő se bújt tavaszig.

 

 

 

 

Csukás István: Röppenj már
            Részlet

Csengő szól: gingalló, 
Röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár, 
volt-nincs nyár, vége már.

 

 

 

 

 Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
– kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén távol ring. 

 

 

 

 

Elindul a betűvonat,
Nem vesz már fel utasokat.
Forognak a kerekek,
Örülnek a gyerekek.

Alagúton áthalad, 
Sok kis falu elmarad.
Előttünk van Betűország,
Sok szép betű vár ott miránk. 

 

 

 

 

 

Hipp, hopp, hipp, hopp, repülünk,
Betűországba megyünk.
Repülővel, űrhajóval,
Titokzatos pillangókkal.
Huss!

 

 

Weöres Sándor: A galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

 

 

Weöres Sándor: Olvadás

Csipp, 
csepp, 
egy csepp, 
öt csepp 
meg tíz: 
olvad a jégcsap, 
csepereg a víz. 

 

 

 

Amennyi a zöld fűszál, 
égen ahány csillag jár, 
májusban a szép virág: 
annyi áldás szálljon rád.

 

 

 

 

Ujjaimat tornáztatom,
Közben egyre mondogatom:
Kifordítom, befordítom,
Felfordítom, lefordítom, 
Zongorázom, furulyázom, 
Közben ellazult a kezem, 
A tornát be is fejezem. 

  

 

 

Antanténusz, 
szórakaténusz, 
Szóraka-tike-tuka 
Alabala-bambuszka.

 

 

 

 

Bal kezem az órás kezem,
baloldalon van a szívem. 
Jobb kezem a kézfogó. 
Most már tudom, jaj, de jó!!! 

 

 

 

Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréja, haréja,
ugorj a fazékba,
zsupsz! 

 

 

 

 

Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat, jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.

 

 

 

Ecc, pecc, kimehetsz,
Holnapután bejöhetsz,
Cérnára, cinegére,
Ugorj cica az egérre!
Huss!